Pislogó szemekkel fognak rád nézni a kamasz gyerekeid, ha megmutatod neki, hogy néhány évvel ezelőtt még így neteztünk a mobilunkon.
Ha pedig zenét akartunk hallgatni, akkor bekapcsoltuk a hifi tornyot.
Legalább 15 percbe telt, hogy a gépünk helyreálljon egy ilyen összeomlás után.
Körberöhögnek, ha felfeded a titkot, hogy néhány éve még gombok voltak a mobilon.
Vajon arra, hogyan reagálnánk, ha most is napokat kellene várni, hogy letöltsünk valamit?
És legalább egy hétig tartana, hogy meglássák, sikerült-e a szelfi.
Amikor a kocsiban még nem “lehúztuk”, hanem “letekertük” az ablakot.
Elhinnék, hogy alig pár éve még így közlekedtünk, ha ismeretlen helyre autóztunk?
A nyaralás és a hosszabb utazások elengedhetetlen része volt a CD-gyűjtemény is.
A nappaliban pedig mindenkinek halomban álltak a VHS kazetták.
és akkor hogy elkerekedne egy kamasz szeme, ha tudná, hogy diákkorunkban 1987-ben megbeszéltük úgy másfél hónappal előtte, hogy augusztus X-én este 18 órakor Párizsban a rue St Michel rue St Germain sarkánál találkozunk négyen haverok. Én Párizsban voltam a nagynénéméknél, a többi három srác Angliából tartott hazafelé. És annak ellenére, hogy akkor még mit nyomógombos, semmilyen mobil sem volt, ott voltunk mindannyian. Ennyire tiszteltük egymást.
Beeeeeeeeeee! Nekem most is gombok vannak a mobilomon! És?! Vége van a világnak?